 |
„Ha meg akarnátok számlálni Allah kegyét, számát sem tudnátok annak. Allah megbocsátó és kegyes.” (Korán, 16:18)
Magasztos Urunk a semmiből teremtette meg az embereket, és az Univerzumot, amelyben élünk. Az ember semmi sem volt, és Isten kegyelme folytán élő lélek lett. Egyedül Isten, az Irgalmas és Könyörületes az, aki tökéletes teremtéssel létrehozza mindazt, amire az embernek szüksége van, aki páratlan áldásokban, szépségben részesíti őt, és aki minden pillanatban őrködik Földünk felett, mely sok ezer kilométeres sebességgel halad a világűr semmijében. Isten a Koránban azt mondja: „Ha meg akarnátok számlálni Allah kegyét, számát sem tudnátok annak. Allah megbocsátó és kegyes.” (Korán, 16:18) Az embernek mélyen el kell gondolkodnia az Isteni áldásokon és Isten végtelen kegyelmén az emberek felett, és ezzel a tiszta tudattal kell élnie. Amennyire csak erejétől telik, meg kell próbálnia felfogni Urunk nagyságát és erejét, aki a semmiből teremtette meg őt és számtalan áldást teremtve az ember szolgálatára, óriási kegyet gyakorol felette. Az embernek meg kell próbálnia megismerni Istent s ezáltal felmérni dicsőségességét, és igyekeznie kell, hogy Isten kegyelmére méltó legyen. Ezen igazságok fényében az embernek nagyon mély és erős szeretettel kell Istenhez ragaszkodnia, és egész életét úgy kell leélnie, hogy azzal kimutassa Isten iránti háláját és köszönetét.
Isten, a Korán ájáiban magasztos jelzőinek felsorolásával bemutatta Saját Magát. Az ember számára fontos, hogy megtanulja ezen magasztos Nevek mindegyikét, melyek segítik őt abban, hogy megismerje és felmérje Isten dicsőségességét, és valóban teljes szívvel ragaszkodjon Hozzá. Isten szereti az Ő szolgáit, szépet és jót akar nekik, feloldozza őket, segít nekik. Felettébb Irgalmas és ellenszolgáltatás nélkül támogat. Isten végtelenül kegyes és szeretetteljes, a jót sokszorosan meghálálja, védelmez, felkarol, az egyenes útra vezet, válaszol minden fohászra. Ő a hívők igaz Barátja, oltalmazója és segítője, és Ő az, aki őszinte, igaz szolgái számára megteremti a Paradicsomi Kertek áldásait. Az embernek el kell gondolkodnia Urunk magasztos viselkedésén, és ez majd élete során segíti őt abban, hogy meglássa Isten végtelen szeretetét, gyengédségét és kegyelmét, és eszközzé válik abban, hogy az ember Ura iránti hálája és szeretete egyre gyarapodjon.
A hívő ember mélyen szívében hordozza ezt a szeretetet. Annak a hívőnek a szeretete, aki minden tulajdonságával együtt ismeri Istent és állandóan érzi az Ő nagyságát, nagyon erős, nem hasonlítható össze semmilyen más szeretettel. A Korán így ír a hívők Isten iránti ragaszkodó szeretetéről:
„Vannak az emberek között olyanok, akik Allah Mellé vetélytársakat állítanak, és ugyanúgy szeretik őket, ahogyan Allahot. Ám akik hívők lettek, jobban szeretik Allahot [mint a társítók]…” (Korán, 2:165)
Aki hisz, tudja, hogy egyetlen embernek, az anyagnak vagy bármelyik élőlénynek sincsen önmagában ereje vagy önmagára jellemző szépsége. Minden szép dolog, ami létezik a Földön, egyrészt Urunk áldása, másrészt pedig az Ő végtelen erejének és szépségének tükröződése. Mindegyiküket, a hozzájuk rendelt összes tulajdonsággal együtt Urunk, Allah teremtette meg a semmiből. Egyetlen élőlény sem képes arra, hogy megtervezze tulajdonságait, majd kivitelezze őket. Isten az, aki egy meghatározott életkorral megteremti az embert, és amikor eljön az elrendelt élet vége, elveszi őt az élők sorából. Minden, ami szép, azt csakis Isten uralja. Így hát a hívő minden szépséget és minden teremtményt úgy szeret, hogy tudja, Isten teremtette őket. Ezáltal szeretetének magja, elemelkedve a teremtményektől, Isten felé irányul, aki mindezt megadta neki és aki mindenek Tulajdonosa.
Mindezen túl, a hívő tudja azt is, hogy ha el akarja nyerni Isten tetszését, Istenszeretetéhez nagy mértékű Istenfélelemnek is párosulnia kell, ezért féli Istent, amennyire csak tőle telik. A hívő ezen kötelezettsége a Koránban így szerepel:
„Ti hívők! Féljétek Allahot! És minden lélek figyelje azt, hogy mit küldött előre holnapra! És féljétek Allahot! Allahnak tudomása van arról, hogy mit tesztek.” (Korán, 59:18)
„Oh, ti hívők! Féljétek Allahot igaz istenfélelemmel, és [törekedjetek arra, hogy] muszlimokként haljatok meg!” (Korán, 3:102)
Aki mély szeretettel kötődik Istenhez és féli Őt, az mindig minden ügyét illetően Istenhez fordul és csakis Urunkat választja ügyei elrendezőjének. Tudja, hogy minden segítség, minden jó, ami eléri őt, Istentől származik, ezért soha egyetlen embertől vagy más teremtménytől sem vár segítséget. Urunk az, akinek alapjában véve hálás, és őszinte, örömteli szeretettel kötődik Hozzá. Isten a Koránban így adta hírül, hogy csakis Ő az emberek Egyetlen Barátja és segítője:
„…Vajon nem tudod, hogy Allah mindenre képes? Talán nem tudod, hogy Allahé az egek és a föld birodalma? Nincs nektek Allahon kívül sem pártfogótok, sem segítőtök.” (Korán, 2:106-107)
„És nem fogjátok meghiúsítani [Allah rendelkezését] sem a földön, sem az égben. És Allahon kívül nincsen gyámolítótok sem segítőtök.” (Korán, 29:22)
Bu makale şu lisanlarda da mevcuttur; Türkçe, İtalyanca.
Bu eser 1.336 kez incelendi.
|
|
|
